A dal a miénk
Ha délutánonként valaki megáll az Ifjúsági Ház belső udvarán, nagyon fülelnie sem kell, hogy szinte minden irányból hangszerek avatottabb vagy botladozó hangját hallhassa. Az emeletre vezető lépcsőn hangszereket cipelő gyerekek vagy csemetéiket és azok kisebb-nagyobb zeneszerszámait egyszerre fogó szülők tűnnek fel. A növendékek az egykori garzonlakásokból kialakított próbahelyiségekben váltják egymást, az ajtókon táblák, amelyek mutatják, hogy milyen hangszereket oktatnak Fóton.
- Amikor a Dunakeszi Zeneiskola kihelyezett tagozatából 1991-ben létrejött a Fóti Zeneiskola, 150 diákunk volt - mondja Horváth István igazgató, aki a kezdetektől irányítja az intézményt. - A gyermekközpontban kezdtük önálló életünket, majd nem sokkal később átköltöztünk a mai helyünkre, ahol lassan tíz esztendeje, minden tanévben 350 diákkal foglalkozunk. Ráadásul ma már nemcsak zongorázni és hegedülni lehet helyben, hanem bármelyik fúvós hangszert vagy a dobot, a gitárt, sőt az orgonát és a magánéneket is választhatja a hozzánk beiratkozó.
Persze a diákok többségéből nem lesz világhírű művész, csupán a zene világában jártas, egy hangszert megszólaltatni képes felnőtt.
- Eddig 33 egykori növendékünket vettek fel konzervatóriumba vagy főiskolára, sőt van olyan is, aki Rómában folytathatja tanulmányait, amire igazán büszkék vagyunk - mondja az 1984 óta Fóton élő, korábban a nagytemplom kórusát is vezető direktor. - Biztos vagyok abban, hogy a továbbtanulók és az évente hozzánk jelentkezők nagy száma a kiváló és összeszokott tanári karnak is köszönhető.
A zeneiskolák lényegében ugyanúgy működnek, mint a hagyományos iskolák, csak éppen egy diákkal egyszerre egy tanár foglalkozik, és általában délután tartják a "csak" harminc perces órákat. A központi költségvetés a hat és huszonkét év közöttiek zenetanulását úgynevezett fejkvótával támogatja, amit az intézmény működőképessége érdekében a fenntartó önkormányzatnak még ki kell egészítenie. Ahhoz azonban, hogy zökkenőmentes legyen az oktatás, a Fóti Zeneiskolának is szüksége van más forrásokra.
- Egy új fuvola 145 ezer forintba kerül, tavaly vettünk két klarinétot, darabját 80 ezer forintért, a harsona pedig 120 ezerbe került - oktató direktor. - A gyerekektől minimális térítési díjat kérünk, félévente 3000 forintot, míg a hangszerek kölcsönzési díja ezer forint, így a hangszerállomány gyarapítását és karbantartását leginkább a Fóti Dal Alapítvány finanszírozza. Ez a saját alapítványunk, amely adófelajánlásokból és a gyermekeiket ránk bízó szülők adományaiból gazdálkodik.
A zeneiskola növendékei és művésztanárai természetesen nemcsak az intézmény falai között hallhatók, bár főleg a szülők körében nagyon népszerűek a "nagyelőadóban" rendezett tanszaki koncertek. Sokan látogatják az immár hagyományos, karácsonyi jótékonysági koncertjüket az evangélikus templomban, vagy a könyvtárral közösen szervezett programjaikat, de szinte valamennyi városi rendezvényen is meghallgathatók.
- Zeneiskolát működtetni nem kötelező, de Kodály országában hihetetlenül fontos és szép feladat. A zene ugyanis gazdagítja a gyerekek látásmódját, komplex nevelésre ad lehetőséget, miközben egészen bensőséges viszony alakulhat ki a pedagógus és a diák között. Ezért is csak megköszönni tudom a szülőknek és az önkormányzatnak, hogy mindez Fóton is lehetséges - mondja búcsúzóul az intézményét bemutató direktor.
Forrás: Két Hét Fót (2004. november 3.)
